A kevésbé színvonalas amerikai filmekben miért csak unalomig ismert panelekben kommunikálnak, a hozzájuk tartozó mimikával és gesztusokkal? de most komolyan, bizonyos helyzetekre mindig ugyanazok a reakciók, ugyanazokkal a hülye mozdulatokkal előadva, sose térnek el. Ez vajon rendezői utasítás, hogy akkor most a meglepődős gesztust dobd be, vagy tényleg van olyan célközönség, akik annyira leszűkültek, hogy még nem ismert gesztusokat nem ismernek fel vagy mi?
Na csak néhány példa, hogy értsétek mire gondolok, ha a hőseink között valamiért kínos csend áll be, csak egy megoldás van, egyiküknek egyik kezével hülyén ritmusosan ütögetnie kell a másik kezét, miközben dúdol illetve a semmibe néz hülyén, illetve komoly dolgot csak séta közben lehet megbeszélni és hasonlókról már ne is beszéljünk, kedvencem még, a fontos döntést csak nagyon jó kilátás mellett lehet hozni, de nem is sorolom, értitek ti.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.