A fonogram-díjátadó viszonylag jól tükrözte a magyar zenei életről alkotott bennem kialakult képet, persze nem mintha egy viva-komet jobb lenne, de hogy b tóth laci száll szembe a singas projecttel, és ogli g a ludditákkal, az olyan, az olyan felháb, és nem azért mert az egyik szar a másik meg jó, hanem mert közük nincs egymáshoz, nem összehasonlíthatóak, más pályán játszanak, és ezt a 100 (!!!) szakmabéli nem látja, aki döntött a díjakról, az elég szomorú. Persze, tudom, kicsi a piac, nem lehet 20 előadóra 30 kategóriát indítani, de akkor mondjuk ne csak a 20 éppen valaki által hájpolt együttesben gondolkodjunk, tán, hanem nézzünk körül lécci, picit.

ja, kérdés is legyen, ki a faszom az a márk akit ott szarráhájpoltak, mert innen nézve csak egy nyálas kis visongó pöcsnek tűnt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.